A napenergiát alapvetően mindenki szereti. Nem szennyez, nem bocsát ki kellemetlen gázokat, nagyon tiszta, működése is nagyjából érthető, nem kelt gyanakvást a hétköznapi emberben. Eddig főleg villamosenergia-termelésre használtuk, miközben bőven vannak olyan kutatások, amelyek szerint a napból akár olyan folyékony üzemanyagot is létrehozhatnánk, amely (ismét) forradalmasítja a közlekedést.

Sci-fi, vagy reális kutatás? Mindig ez a kérdés, amikor arról olvasunk, hogy megtalálták a rák ellenszerét, elérhető az örök fiatalság, megállíthatjuk a bőr öregedését, vagy megvan az ingyenes energiaforrás. Az alternatív energiáról már most is sokan gondolják, hogy ezzel minden gondunk megoldódott, a nap, a szél, a víz termel áramot. Bár ezek remekül váltják ki a fosszilis tüzelőanyagokat az áramtermelésben, de a világ energiaigényének csak az ötöde villamos energia. A maradék négyötöd, így például a közlekedés, vagy a nem áramalapú fűtés azonban még igen nagy százalékban használ benzint, gázolajat vagy földgázt. Itt jöhet szóba a „cseppfolyósított nap”. Alternatívák természetesen vannak, mindenféle energiatakarékos fűtési rendszert ismerünk, vagy a közlekedésben is hódít az elektromos autó, illetve a növényi alapanyagokból előállított bioüzemanyag, ezek tagadhatatlanul tisztább források. Csak éppen nem biztos, hogy a világ élelmezési nehézségei mellett megtehető, hogy a földeken üzemanyagcélú növénytermesztés folyjon. Jobb lenne valami más megoldás. Több intézményben is zajlanak ilyen kutatások, sőt, ezekről olykor bejelentések is érkeznek.

A világ különféle egyetemi rangsoraiban az angolszász egyetemek általában legyőzhetetlenek, az amerikai Harvard, vagy a brit Oxford mindenki számára ismert szimbólumai a magas szintű képzésnek. Azt talán már kevesebben tudják, hogy az agrártudományok területén rendre egy holland intézmény, a Wageningen University a legjobb, ezt sorolják az első helyre a különféle oktatási szaklapok. A Wageningen Egyetemen hagyománya van a fotoszintézis kutatásának. A kutatásban részt vevő szakemberek nem használnak bonyolult alapanyagokat, csak azt, amit a növények: napfény, víz és szén-dioxid.

A René Klein Lankhorst neves kutató vezetésével zajló vizsgálatok alapállítása szerint a növények fotoszintézise a legfontosabb folyamat a bolygón, érdemes lenne jobban ismernünk. Ha a növények napfényt használnak, hogy átalakítsák a vizet és a szén-dioxidot oxigénné és széntartalmú termékekké, például glükózzá, akkor mi is megpróbálhatnánk ezt. Például üzemanyagot tudnánk előállítani, vagy segíthetnénk a növényeknek a gyorsabb növekedésben (hogy hamarabb megehessük őket), mindenesetre érdemes lehet utánoznunk a növényeket a szén-dioxid megkötésében, hiszen szén-dioxidból eléggé bőségesen fog rendelkezésünkre állni, sajnos. A holland kutatók által elképzelt koncepció a következő: tetőkre szerelhető „műlevelek” olyan folyékony anyagot állíthatnak elő, amely után egyáltalán nem lesz szükség fosszilis tüzelőanyagokra. A kutatások már régóta zajlanak, és az időnként közölt eredmények alapján mind a bioüzemanyagok előállításában, mind a növények növekedésének meggyorsításában vannak már érdemi eredmények. René Klein Lankhorst szerint mindenesetre a szuperfolyadék, amit előállítanak alkalmas lehet világításra, autók meghajtására vagy villamos energia előállítására is.

Hasonló irányba indult el a világhírű Massachusetts Institute of Technology és a göteborgi Chalmers University of Technology (svéd) egyetem is. Az amerikai MIT egyetemen elsősorban azt kutatják, hogy a napenergia miként tárolható tüzelőanyag formájában, és már olyan bejelentés is született, hogy az így eltárolt energia akár 18 évig is megőrzi szavatosságát. Jeffrey Grossman, az MIT ezzel foglalkozó laboratóriumának vezetője szerint a tárolásra alkalmazott folyadék úgy reagál a napfény jelenlétére, hogy átrendezi az anyag atomkötéseit.  A folyadék szobahőmérsékleten is tovább tárolja az energiát, ami nagyon kényelmes és biztonságos megoldás, ám egy kobalt alapú katalizátor segítségével „előcsalható”.

A göteborgiak pedig olyan folyadékot fejlesztettek ki, amely az újratölthető akkumulátorok elvén működik. A folyadék képes magába zárni a nap energiáját. Találmányuk semmilyen kártékony anyagot nem termel, ugyanakkor a kutatók szerint még körülbelül egy évtized szükséges ahhoz, hogy ez a technológia a mindennapjaink része legyen.

A fenti három kutatás már legalább két éve adott magáról utoljára életjelet, de nemrég egy brit kutatásról is érkezett hír. Utóbbi kutatást a Cambridge-i Egyetemen végezték, de abban az osztrák kormány és az osztrák OMV olajcég is részt vett. A technológia szerint a mesterséges levelek motorja a napfény, de az úgynevezett szintézisgáz rossz időben is előállítható, és a levél egyáltalán nem szennyez.

Ki találta fel a telefont, ki találta fel a telefonközpontot? Érdekes történetek, sok név előkerül, és az emlékezet eléggé nemzetfüggő is. Az olasz Antonio Meucci, a magyar Puskás Tivadar és a skót Alexander Graham Bell része az örökségnek, vagy legalábbis a legendáknak. Van, aki ott volt, más céget csinált rá, megint másról mesélték később, hogy valójában ő volt az első.

A napból nyerhető folyékony üzemanyag feltalálása a szemünk előtt zajlik, holland, brit, svéd és amerikai egyetemi műhelyek jelentenek be részeredményeket, egymással versenyt futva. A hétköznapi, vagyis a kereskedelmi célú felhasználás még nem tűnik annyira közelinek, de némileg előre tekintve biztosak lehetünk benne, hogy újabb nevekkel bővül majd a legendás feltalálók listája.