Mire és mennyi energia fogy a háztartásainkban? Persze mindenhol más, de akár a nemzeti átlagok összehasonlítása, akár az energiamixek tételes lebontása sok tanulsággal szolgál.

Az valószínűleg senkit nem lep meg, hogy egy átlagos katari több energiát fogyaszt, mint egy átlagos etióp, de vajon a különbség százszoros vagy ezerszeres?
Ma már a világ háztartásainak a 80 százaléka kapcsolódik valamilyen energiarendszerhez, legelsősorban elektromos hálózathoz.

Természetesen mindenkinél más a fogyasztás összetétele, egy szudáni sátor nem vethető össze egy kanadai háztartással. Miért éppen Kanada? Kanada azért extra példa, mert ugyan kifejezetten környezettudatosnak ismert társadalomról van szó, a hideg időjárás és a háztartások nagy mérete folytán kimagasló a háztartásaik energiafogyasztása.

A legnagyobb energiafogyasztók természetesen a fejlett és gazdag államok, közülük is főleg az északiak (mint Izland, Norvégia), ahol sokat kell fűteni, vagy ahol hűteni, a számlával sem törődve (például az Öböl leggazdagabb államai, Katar, Egyesült Arab Emírségek, Kuvait).

Ezekben az országokban az állampolgáronként évi 20-50 ezer kWh felhasználása sem ritka. A népesebb fejlett társadalmak nemzeti átlagai közül Kanada (15 ezer kWh), illetve az Egyesült Államok (12 ezer kWh) fogyasztása kiemelkedő.

Ha a viszonyítási alapunk egy amerikai fogyasztó, akkor elmondhatjuk, hogy

• az Európai Unió nagyobb államainak polgárai ennek csak a felét használják el,
• a kevésbé jómódú kelet-közép-európai államok lakói már csak a harmadát,
• egy kínai, vagy egy brazil csak a negyedét,
• a szegényebb afrikai államok lakói (ahol ráadásul meleg is van) pedig csak a tizedét, huszadát, századát fogyasztják el.

A trend ugyanakkor fordított: a kisfogyasztók energiaigénye gyorsan nő, a jómódú nagyfogyasztók felhasználása apad. Mondhatjuk, hogy azért, mert az utóbbiak tudatosabbak a klímaváltozás kérdésében, bízom benne, hogy ez egyre inkább így lesz, de igazából egyszerűen jobb a hozzáférésük az energiatakarékos technológiákhoz. Nem tudom észrevette-e az olvasó, de szép csendben lezajlott egy forradalom a nappaliban: az egykoron 60-100 wattos izzók fényerejét ma már elérik a 3-7 wattos LED-ek, ami jelentős megtakarítás. Mindeközben persze egyre többünknek van mosógép mellett mosogatógépe, a hűtő mellé fagyasztóládája, a tévéhez immár házimozi hangrendszer is dukál, és meglepődnének a tinik, ha nekik kéne fizetniük a konzolgépeik eszméletlen számítási kapacitásának villamosenergia igényét. Mégis, összességében kevesebből hozunk ki magasabb életszínvonalat.

Ma hivatalosan Csád a legkisebb fogyasztó, egy főre átlagosan 30 kWh fogyasztás jut egy évben. Természetesen vannak olykor kényszerű kilengések is, amikor egyes közel-keleti államok alulmúlják, például amikor a Hamasz terrorszervezet átvette az irányítást a Gázai övezetben, és az izraeli, egyiptomi és palesztin erőművek bojkottálták a térséget, naponta csak pár órányi árammal, melynek következtében a fogyasztás fekete-afrikai szintre süllyedt.

Magyarország nem kiemelkedő fogyasztó, a fejlettségünknek megfelelő európai kategóriában vagyunk. Villamos energiából a környező országokhoz képest kevesebbet fogyasztunk, aminek egyik magyarázata, hogy gázhálózati ellátottságunk átlagon felüli, fűtésre sokkal többet használunk ebből az energiahordozóból, mint általában mások. A magyar háztartások életében az átlagosnál azért is nagyobb arányt jelent a fűtésre költött összeg, mert a rendszerváltás előtti távfűtéses időszakban milliók szoktak hozzá az akár 24 fokos lakásokhoz, így most is inkább ezt közelítjük, még akkor is, ha már a zsebünkre megy. Szemben a tehetős német vagy angol családokkal, akik 20 fok fölött már lelkiismeretfurdalást éreznek szemérmetlen pazarlás miatt.  

Legyen volumenében bármily eltérő is egyes országok háztartásainak energia fogyasztása, meglepő módon a világ legtöbb országában az energiafelhasználás háztartáson belüli arányai annyira nem is különböznek. Az Európai Unióban a háztartások a teljes energiafogyasztásuk kétharmadát fűtésre költik. A további energiafogyasztás döntő része a vízmelegítésre (mosogatás, fürdés), a világításra és az eszközműködtetésre megy el.

Egy átlagos magyar család esetében ez azt jelenti, hogy mondjuk 20 ezer forint a fűtésszámla és 10 ezer forint az áram.

Meglepő, de a „hűtés”, vagyis a légkondi még mindig nem képvisel nagy arányt. Éves viszonylatban általában keveset működnek a lakossági klímák, jelentőségük akkor van, mikor egyszerre kapcsolja be mindenki, ezzel előidézve a nyári csúcsfogyasztási értékeket.

A főzés és az ételkészítés mindössze az energiaigényünk huszadát jelenti. Bátran dörgölje a kedves olvasó a főzni lusta barátai orra alá a tényt, hogy akinek a gázszámlája csak a gáztűzhely fogyasztását jelenti, és távhővel, vagy elektromosan fűt, az háromhavonta fizet csak pár ezer forintot, így valóban szembetűnő, hogy ez nem számottevő költség.

Üzemidő és fogyasztás alapján minden háztartási eszköznél ki lehet számolni, hogy mi, mennyire energiazabáló. Összességében azonban elmondható, hogy néhány nagy kivételtől eltekintve az eszközök egyedi fogyasztása sosem kiugróan magas. Említést talán csak a hűtőgépek vagy az állandóan működő tévék érdemelnek, ezek tudnak tízezer forintos éves fogyasztási szintre felugrani. Egy rosszabb energiafelhasználású jégszekrény vagy tévé lecserélése környezettudatos lépés és megtakarítás szempontjából is hasznosabb.

Elterjedt tanács, hogy ne hagyjuk a konnektoron a mobiltöltőt, mert akkor is fogyaszt, ha nincs rajta a telefon. Ez igaz, de egy teljes évben talán 50 forint spórolható meg azzal, ha mindig kihúzzuk a konnektorból a töltőt. Ettől még csináljuk nyugodtan, de azért valljuk be ez az összeg azt is jelzi, hogy energiatakarékosság szempontjából elég marginális a kérdés, inkább tűzvédelmi szempontból vagy élettartam tekintetében fontos igazán ez a fajta kíméletesség.

A fogyasztás mértékén túl érdemes megnézni azt is, hogy milyen nyersanyagforrásra támaszkodnak a háztartások - összességében a világ energiaigényének a negyedét fogyasztják el közvetlenül. A villamos energia tekintetében hozzák ezt az egynegyednyi átlagot, de olajtermékekből csak 10 százalékot fogyasztanak, az sokkal inkább ipari és közlekedési felhasználású. Gázfogyasztásban a háztartások arányaiban nagyobb felhasználók, a globális fogyasztás 35-36 százalékát a háztartások égetik el (nagyobbrészt fűtésre, kisebbrészt főzésre).

Sajnos megújuló energiából még csak átlag alatti, 18 százalékos a családok fogyasztása, ugyanakkor ezen a területen jelentős javulást jósolnak az iparági szakemberek. Nem csak a hálózatokon keresztül eljuttatott, megújuló alapon termelt villamosenergia, hanem a helyben termelt áram mértéke is fokozatosan nő a fogyasztási mixekben. Mindezek mellett egyre fontosabb szerep jut az egyes fogyasztói igények összehangolásának is. Az akkumulátorok és az okoshálózatok ugrásszerű fejlődése hoz majd várhatóan jelentős megtakarítást. Fontos azonban, hogy amit ezzel megnyerünk, azt ne felelőtlen túlfogyasztásba öljük valamilyen más tételsoron.