Szakmánk egyik hazai fontos viszonyítási pontja a MAVIR rendszeres előrejelzése. A magyarországi rendszerirányító ebben bemutatja a hazai áramfogyasztás alakulását, és ad egy előretekintő becslést is. Az évente frissülő elemzés arról is számot ad, hogy milyen kapacitások, azaz milyen áramtermelő egységek fedezhetik a becsült igényt.

Mit érdemes tudni a magyar viszonyokról? Anélkül, hogy felesleges részletekbe bocsátkoznék, három fontos – természetesen jelentősen leegyszerűsítő – megállapítást érdemes tenni:

1. Évről évre picit többet fogyasztunk villamosáramból, leginkább a gazdasági növekedéssel korrelálva. Ha visszaesik a gazdasági teljesítmény, követi az energiafogyasztás, és azon belül a villamosenergia fogyasztása is.
2. Mostanában rekordot dönt akár a téli, akár a nyári csúcsigény, tehát nincs okunk feltételezni, hogy ez ne következhetne be újból meg újból, az energiahatékonyság növekedésének dacára.
3. Az erőműveink többségének élettartama rohamos ütemben közeledik a vége felé és megfelelő ütemezéssel még Paks2-höz hasonló léptékű bővítés sem tűnik felesleges kapacitásnak.

Ezúttal néhány hónapos késéssel került publikálásra a MAVIR 2017-es jelentése. Mit mondjak, nem lennék a helyükben. Energiapiaci elemző legyen a talpán, aki megmondja, hogy miként alakul a jövőbeni  fogyasztás. Egy ilyen szakanyagban a tizedszázalékoknak is jelentősége van. A korábbi években is több változatból indultak ki, alacsony (évi +0,7%), közepes (+1%), és magas (akár évi +1,4%) bővülést feltételezve. Ugyanakkor rendre hozzáteszik, hogy a növekedés üteme idővel majd tompul.

Blogomban a későbbiekben nem kizárt, hogy alaposabban is elemzem majd a MAVIR fogyasztási és erőmű-kapacitási előrejelzéseit. A legfrissebb tanulmányukból azonban érdemes kiemelni egy idézetet, és a hozzá tartozó ábrát.

A fogyasztói előrejelzés 20. oldalán olvasható idézet így hangzik:

„Be kell ismerni, hogy az elmúlt évtizedekben az előrejelzések mindig nagyobb értéket prognosztizáltak a későbbi tényadatokhoz képest. Ezért lehet kisebb valószínűséget adni a nagyobb igénynövekedési ütemnek, és többet az Európában kialakult irányzatoknak (takarékosság, hatékonyságjavulás stb.)”

Becsülettel bevallják tehát az elemzés készítői, hogy a 2008-as válság tökéletesen felborította a fogyasztási prognózist, ugyanakkor a válság által kevésbé érintett csúcsterhelési előrejelzést pedig már a válság előttől is rendre felülbecsülték, mi több, a tényadatok sem befolyásolták a 2010 és 2016 közötti elemzések készítőit, hogy ne a szokásos égbetörő nyilakkal jellemezzék a jövőt.

2017 furcsa év volt, és 2018-ban sem lesz ez másképp. Az energiaszektor máshogy forradalmi, mint mondjuk a szórakoztatóelektronikai ipar. Nálunk elég, ha bizonytalanság lép fel egy-két tényező esetén, és máris diszkomfortérzet uralja el a szakmát. Az erőművek tekintetében különösen igaz ez, hiszen alapmondás, hogy „A vas megérzi. A vas mindent megérez”.

Hadd mondjak néhány példát a prognózist potenciálisan befolyásoló tényezőkre. Az elektromos autók terjedési ütemével kapcsolatban nagyon tág jóslatok vannak már a közeli jövőt tekintve is. Hogy évi 500 vagy 5000 ilyen autó talál itthon gazdára, az persze az autókereskedőknek fontos, meg a gyorstöltő-forgalmazóknak, de az energiaszektornak még annyira nem izgalmas. Ellenben hogy mikor lendül át az elterjedés tízezres nagyságrendbe, és hogy ezeket a járműveket többségében éjjel töltik-e, és lassan, vagy pedig nappal is, és sűrűn és gyorsan, az már onnantól a hosszútávú kapacitástervezést áramhálózati és rendszerirányítási szinten is befolyásolja.

Alapvetően persze a napi fogyasztási csúcsokat télen a fűtés és világítás, nyáron a légkondicionálás extra igénye adjaAki otthon cserélt már le százas izzót 12wattos fénycsőre, vagy akár 3wattos ledre, az saját villanyszámláján láthatja, hogy micsoda forradalom zajlik a világításban. A ledek nem olcsók, de ha országosan elterjednek az ipari, az irodai és a közvilágításban, akkor az elérhető megtakarítás bizonyosan hatással lesz az igények alakulására. Ugyanígy a légkondicionálók és más készülékek, sőt, maguk az épületenergetikai rendszerek is egyre energiahatékonyabbak lesznek. Hajlamosak vagyunk kifelejteni a számításból továbbá azt is, hogy az országon belül tartózkodók és energiát fogyasztók létszáma is folyamatosan alakul.

Azonban ahogyan a közlekedésben és a világításban, a különféle energiafogyasztásban a szemünk láttára zajlanak hihetetlen, 5-10 éves távlatokban akár teljes technológiaváltásként végbemenő változások, ugyanúgy új területeken is végbemehetnek hasonlók: például nem csak egyedileg válhatnak energiatakarékosabbá a fogyasztói készülékek, hanem működtetésük összehangolásával is tompíthatók a csúcsigények, és különböző ösztönzőkkel terelhetők a rendszerszinten kedvezőbb paraméterű, a fogyasztók számára pedig kedvezőbb árú időszakokba. Ebben a fogyasztási optimalizálásban óriási tartalékok rejlenek, egyelőre jobbára kihasználatlanul. Nagy változást jósolok ezen a téren, akár már néhány éven belül.

És hosszabb távon, ahogy egy lakás, vagy egy fogyasztó több fogyasztási helye, úgy egy egész lakótömb, vagy akár a lakónegyed fogyasztói is összehangolhatók a kapacitások jobb kihasználása érdekében.  A lehetőségek feltérképezése elemi érdekünk.

Ugyanígy a villamos áram országok közötti áramlása, a terhelés terítése is egyre több figyelmet kap ismét. Van, ahol előny, van ahol probléma. Van, hogy ugyanott egyszer kellemes, másszor kényszerű kötelezettség. A határkeresztező kapacitások szerepe már nem az import-export lehetősége, mint az energiaellátás biztonsága miatt egyre fontosabb, hanem a rendszer kiegyensúlyozása, és a termelés-fogyasztás összehangolása érdekében, mikor például a délebben fekvő naperőművek és az északi szélparkok termelését kell elvezetni a kontinensen. Vagy amikor adott országon belüli egyensúlytalansági problémákat egyszerűbb és olcsóbb határon átnyúló rugalmassággal megoldani.

Az emberekhez csak szalagcímek jutnak el negatív áramárakról, vagy az adófizetőkre terhelendő hálózatfejlesztési költségekről. Ma már egy országnak a határon belüli fogyasztási igényekhez igazodó termelőkapacitásai tervezésekor komolyan figyelembe kell vennie a környező országok felől érkező (várható és remélhető) áram jellemzőit.

Ha valaki nem is szakértő, érdemes belenéznie a MAVIR elemzéseibe, csak hogy kapjon egy képet arról, hogy a konnektorból érkező energia változatlan paraméterei mögött micsoda komoly iparági erőfeszítés van, és milyen komoly dilemmák alakítják a jövő villamosenergia fogyasztásához a felkészülést.