Miért nem kedvelik a zöldek szegény szarvasmarhákat? Azért nem, mert nagyon megterhelik a környezetünket. Rengeteg vizet isznak és csak úgy ontják magukból az üvegházhatás miatt különösen veszélyes metánt. Ökológiai lábnyomuk vetekszik a légiközlekedésével.
Aki valaha foglalkozott környezetvédelemmel, az biztosan hallott a szarvasmarhák környezetet megterhelő hatásairól. Nézzünk gyorsan pár tényt!
Miközben egy városi ember viszonylag ritkán lát bocikat, embert pedig elég sokat, meglepő lehet, de valójában a bolygón minden öt emberre jut egy marha is. (De nem úgy. Kérem most mindenki a szó eredeti jelentésére gondoljon, tényleg állatokról beszélünk.)
7,5 milliárd ember - 1,5 milliárd marha.
Tartjuk őket a tejükért, és az abból nyerhető sok földi jóért, de más fajtákat tartunk a húsukért, vagy csak azért, hogy szent állatként lézengjenek.
Elvileg a tejet adó és a húsukért tartott marhák nem is ugyanazon fajták (az értékes fajtákból lesz a kívül kérges, belül porhanyós steak), de ne legyenek illúzióink, egy hazai tatárbeefsteaknél vagy egy magyar gulyásban az elöregedett tejmarhák húsa is hasznosul. Van, ahol még nem igazán terjedt el, máshol annyi van belőlük, hogy már egész régiók talaját, klímáját szennyezték meg.
A metánkibocsátás
A szarvasmarhák nagy átka ugyanis, hogy mint minden kérődző állat, rengeteg szén-dioxidot és metánt bocsátanak ki. Előbbiből többet, utóbbi viszont az üvegházhatás szempontjából az egyik legkellemetlenebb gáz, ha úgy tetszik, a globális felmelegedés egyik fő felelőse.
A metánkibocsátás napi száz liter is lehet, bár a pontos érték erősen függ attól, hogy az állat hogy van tartva. Alapesetben minél jobban, annál több gázt bocsát ki, de ha esetleg nagyon környezettudatosan etetik, akkor már kevesebbet (vannak olyan adalékanyagok és növények, amelyek visszafogják a metánkibocsátást).
De hol jön a metán? Jön az mindenhol. A marhák evés (kérődzés) közben a fel nem használt rostok miatt folyamatosan böfögnek és szellentenek, de még az ürülék párolgása is szennyező.
Ha ehhez még hozzátesszük, hogy a marha nagyon sokat iszik, akkor rémisztő adatokat kapunk arról, hogy egy kilogramm marhahús előállítása mekkora környezeti terhelést jelent.
Hamburger-effektus
Ez azért nem jó hír, mert a világ legnagyobb marhatartói, a 200-200 milliós állománnyal rendelkező India és Brazília, illetve a bőven 100 milliós állománnyal rendelkező Kína így nem csak alaposan megterheli a környezetét, de még növeli is a terhelést.
Ha elgondolkodunk a világ marhaállományán, még sok érdekességet találunk.
Egy emberfőre vetítve például az új-zélandi kérődző-állomány a legnagyobb, míg a minőségi fajták felsorolásánál a még nem említett amerikai, argentin, japán vagy francia húsmarhákról lehetne értekezni.
A legfontosabb piac vélhetően ezúttal is Kína. A hamburger-effektus és a tejforradalom ugyanis olyan Kínát erősen érintő hatások, amelyek döbbenetes mértékben megnövelik a szarvasmarhatartást. Előbbi kifejezés arra utal, hogy a marhahúst korábban nem nagyon fogyasztó (sertés, kacsa és csirkepárti) Kína elkezdett hamburgereket enni (illetve mást is, de mindenképpen nyugatias ételeket).
Utóbbi hatás pedig azt jelzi, hogy a lakosságarányosan sok tejérzékeny emberrel bíró, régebben tejet és csokit szinte nem is fogyasztó kínaiak, elkezdtek tejet és tejtermékeket is enni.
Szennyeznek
Az összesített hatás nem éppen örömteli, sok környezetszennyezés, nagy ökológiai lábnyom. Egyedül annak örülhetünk, hogy a hagyományos kínai ételek közül a marha is főleg rizsfogyasztást pótol, márpedig a rizstermesztés a másik olyan mezőgazdasági tevékenység, ami valósággal fröcsköli a metánt a levegőbe.
Az öntözéses rizstermesztés esetében ugyanis az oxigén nélkül maradt, szerves anyagokkal teli talaj bomlik le és párolog el a levegőbe.
Mit okozunk ezzel?
Pontosan ezt nehéz megbecsülni, az adatok széttartanak, de ami biztos, a szarvasmarha húsának előállítása az egyik legszennyezőbb emberi tevékenység.
Van sokféle ismert adat egy marhára, összes állományra, országokra lebontva, de talán a legszemléletesebb az, hogy két kiló marhahús (vagyis egy jó steak egy másik családdal) előállítása egyenértékű egy átlagos autó teli tankjának elautózásával.
Valószínűleg kevesen gondoltunk arra, hogy egy bécsi autós bevásárlóút oda-vissza kisebb környezetszennyezés, mint egy kis sütögetés.
Vegyük komolyan!
A húsfogyasztás, nem kis mértékben a középosztály szélesedése miatt gyorsabban nő, mint a világ lakossága. Mégis, ma még nincsenek olyan takarmányalapú emisszió-csökkentési programok, amelyek a kérődzők (leginkább a marha, kisebbrészt a juh és a kecske) károsanyag-kibocsátását érdemben limitálnák.
Az, hogy a marhák mennyire veszélyesen szellentenek ma még inkább csak a félig vicces tudományos-ismeretterjesztő cikkek vissza-visszatérő témája.
A klímakutatók, a zöldek a globális felmelegedés elleni fontos harcukban általában nem a marhatartóknak címzik szavaikat, sokkal inkább az ősellenség olajcégeknek, vagy egyéb fosszilis tüzelőanyagokkal foglalkozó vállalatoknak, illetve az erdőirtások piaci szereplőinek.
Semmit sem csökkentve minden érintett felelősségét, valójában a tehenek ügyét is marha komolyan kellene vennünk!