A földgáz nem megújuló energiaforrás, és nem is karbonsemleges. A tiszta energia koncepcióba sem illik bele. Mégis, mivel kevésbé szennyező, mint a szén, és kevésbé övezi társadalmi idegenkedés, mint a nukleáris energiát, relatív népszerűsége nem szab gátat annak, hogy a következő néhány évben ismét nőjön iránta a kereslet.

A földgáz speciális termék. Nem éppen a legmodernebb energiaforrás, nem is a legolcsóbb, szállítani sem könnyű, mert nagy vezetékeket, vagy méregdrága LNG-infrastruktúrát kell építeni hozzá. Most mégis intenzíven nő a kereslet iránta. Elsősorban a még mindig gyorsan iparosodó, urbanizálódó és gazdagodó Délkelet-Ázsiában, de bizonyos szempontból (erős zárójelekkel) még Európában is. Magyarországra például ez a kijelentés nem igaz, nálunk visszaesik a fogyasztás.

 A gáz nem éppen olcsó és a gáz nem is teljesen tiszta. Akkor miért kellene népszerűnek lennie?

 Ki ne ismerné azt a mondást, hogy „minden relatív”. Mindezt lehetne hosszasabban is taglalni, nemzetközi vállalások és egyezmények tükrében, de talán egyszerűbb a mindennapi tapasztalat: aki eljut Pekingbe, próbáljon meg felnézni az égre. Nem a nagy kékségét és a napot fogja látni. Mivel a gáztüzelésű erőművek Kínában a sokkal szennyezőbb szenes erőműveket váltják ki, máris érthető a pozitív viszonyulás. 

Más a magyarázat a nyugat-európai emelkedő trendre. Természetesen a mi energiarendszereinkből is esnek ki szennyező erőművek, de mifelénk sokszor éppen a megújuló források térnyerése növeli a gázigényt. Ezt úgy kell érteni, hogy amennyiben az európai villamosenergia-rezsimekben egyre nagyobb hányadot képviselnek a megújuló energiaforrások, elsősorban a nap és a szél, akkor ezen, időszakosan termelő időjárásfüggő források mellé szükségesek a könnyen ki-bekapcsolható gázerőművek is. Képzeljük el, milyen esélyeink lennének egy szép téli napon, amikor nagy pelyhekben hull a hó (vagyis lefedi a nappaneleket) és teljes szélcsendben merenghetünk a gyönyörű tájban. Az energetikus számára ez azt jelentené, hogy se szél, se nap, ha be akarjuk kapcsolni a karácsonyfa égőit, bizony kell valami más energiaforrás.

Ezért van az a furcsa helyzet Európában, hogy az előrejelzések szerint több gázerőművi kapacitás lesz a kontinensen. Igaz, az állítás csak úgy korrekt, ha hozzátesszük, hogy ezek nem feltétlenül fognak több gázt elégetni. Könnyen lehet, hogy az erőművek kevesebbet fognak működni, elsősorban ugyanis a kiegyenlítésre fogja használni őket a rendszer.

Európába vezeték, Ázsiába LNG

De a gázkereslet emelkedése akár empirikus tapasztalat is lehet. Ha nem lenne ilyen erős az igénynövekedés, akkor nem kellenének olyan projektek, mint az Északi Áramlat 2, vagy nem merültek volna fel olyan, amúgy elhasalt elképzelések, mint a Déli Áramlat.

Kína felé is épülnek már vezetékek, például Oroszországból, de a délkelet-ázsiai igények kielégítésében óriási szerep hárul az LNG-tankerekre.

Az már más kérdés, hogy ezen a télen nem is volt olyan egyszerű a tankerek mozgatása. Katarból, a világ legnagyobb termelőjétől a szaúdi blokád miatt volt problematikus az export, Szibériából pedig a szokásos téli nagy hideg és a mindent átható fagy miatt, így a nagy eladó Oroszország, de még a vevői oldalon felsorakozó Kína is jégtörő óriáshajókat állított üzembe a zavartalan szállítások érdekében.

Mi az egyenleg? A megnövekedett igények miatt komoly beruházások zajlanak jelenleg a világ gáziparában. Érdekesség. hogy az egyik legnagyobb gázkitermelési és LNG-kapacitásépítés a kelet-afrikai Mozambikban zajlik. A ma még teljesen jelentéktelen gázipari szereplő 2-3 év múlva berobbanhat a kínálati oldalra. Ha már ma is emelkedik a kereslet, és csak később követi a kínálat bővülése, akkor joggal sejthetnénk azt, hogy az árak is felfelé tartanak. Tavaly ez sokáig így is volt, de aztán az év végén megtört a lendület és az árak lefelé zuhantak. 2019-nek úgy futottunk neki, hogy nagyon alacsonyról indul az olaj és a gáz ára is, de nagy meglepetés lenne, ha ez tartósan így is maradna.