A naperőművek mindenféle szennyezéstől mentes, tiszta, megújuló energiaforrásaink, amelyek térhódítását az állam is támogatja. De nem mindegy, hogy miként. Most éppen kifejezetten racionális változások zajlanak.

 A napenergiát tényleg mindenki szereti. Szép, tiszta, nincsenek rejtett veszélyei, szennyezései, károsanyag-kibocsátásai. Ráadásul javítja az energetikai függetlenségünket, importot válthat ki.

Ám attól, mert valami szép és jó, még lehetnek körülötte visszaélések. Még véletlenül sem állítanám, hogy gonosz szélhámosok martaléka lett a hazai megújuló energiapiac, de azt érdemes rögzíteni, hogy a korábbi, rendkívül kedvező támogatási rendszerre  szerencsevadászok is rámozdultak.

Olyan vállalkozók jelentkeztek be a kötelező átvételi rendszer (KÁT) kedvező megtérülése miatt a naperőművek piacára, akik talán nem is akartak naperőműveket építeni, de azt gondolták, hogy jó áron el tudnak adni egy engedéllyel rendelkező projektet. És az sem volt kedvező, hogy ebben a rendszerben olyan magas árat kapott az energiatermelő, hogy igazán nem volt rászorítva a racionális gazdálkodásra, a hozzáértésre, egyszóval a versenyre.

 Ez nem érte meg a társadalomnak

Csakhogy nincsen ingyen ebéd – tartja a mondás, még az „ingyenes” napsütés piacán sem. Ha ugyanis verseny nélkül is jól lehet keresni, ott mindig van egy rejtett finanszírozó, lehet az például az ipari áramfelhasználó, de akár az adófizető állampolgár is.

2019-től új rendszer váltja a KÁT-ot, a megújuló támogatási rendszer (Metár), amely a legjobb projekteket pályáztatja, és csak az igazán jók kapnak állami támogatást.

Az állam egyáltalán nem szeretne lemondani arról, hogy a hazai energiamixben nőjön a tiszta energia aránya, és ezért teljes mellszélességgel a jó napenergia projektek, különösen a gazdaságos, az élenjáró technológiát használók mellett marad.

Csak a legjobbak maradhatnak

Ez a változás sok mindent jelent. Részben azt, hogy továbbra is lesznek projektek, de lesz verseny is a projektek között, és szinte biztosan lesz méretgazdaságosság is, vagyis jobban meg fogja érni nagyobb projekteket megépíteni.

Ami viszont kieshet vélhetően, az a trükközés. Vagyis például az, hogy amennyiben a kormányzat kedvezőbben szabályozza az 0,5 MW alatti kapacitások kiépítését, akkor a csalafinta befektetők nem fogják ekkora részprojektekre feldarabolni, az amúgy sokkal nagyobb építkezéseket. Eddig ugyanis előfordultak ilyen megoldások. Olyat is láttunk, amikor az uniós források maximális kihasználása, vagy a banki hitelből megvalósított projekteknél az önerő kijátszása miatt összejátszott a befektető és a kivitelező, félő, hogy ezek azért nem tűnnek el egyik napról a másikra.

A rendszer változtatási menetrendje eddig is ismert volt, de immár tudjuk: 2019-től már élesben is bevethető az új, a Metár elnevezésű szabályozás. Legnagyobb előnye, hogy ez a rendszer rugalmasan reagál a piacra.

Ha például a nappanel drágul, vagy éppen olcsóbbá válik, nem egy kőbevésett matematikában kell gazdálkodni, hanem a többiekkel kell versenyezni, vagyis mindenki alkalmazkodhat ahhoz, hogy mennyibe kerül vagy éppen mennyibe kerül megépíteni egy erőművi kapacitást. Ez akár lehetne fix összeg is, de a hazai építőipar munkaerőhiányos állapotában itt is komoly kilengések voltak.

Mindent egybevetve, ha beválnak a számítások, akkor az új rendszer arra jó lesz, hogy aki valóban elkötelezett, vagyis hosszabb távon is napenergiával szeretne foglalkozni, ráadásul még ért is hozzá, az hosszabb távon is megtalálja a számítását.