A fagylaltos ösztönözhet arra, hogy egyél még egy gombócot. A ruhaüzlet hirdetheti, hogy vegyél egy harmadik blúzt. A közművektől viszont visszás lenne, ha azt kérnék, hogy folyasd többet a csapot, hagyd égve a villanyt, és tekerd fel a termosztátot. Lehúzhatjuk a rolót?
Még az ezredfordulón volt egy kampánya az egyik áramszolgáltatónak. A számlaleveleken hirdették meg, hogy azok között, akik fogyasztásukat egy elvárt mértékben növelik, kisorsolnak új villanybojlereket. Nem keltett különösebb visszhangot az akció. Ma már irgalmatlan botrány kerekedne belőle, de természetesen senki nem is hirdetne már ilyesmit. A környezettudatos hozzáállás – legalábbis ilyen mértékben – mára alapvetéssé vált. Iskolában és rendezvényeken például mi is oktatjuk a takarékosságot, felhívjuk a figyelmet a környezet védelmére, jómagam is számtalanszor beszéltem erről nyilvánosan.
Rosszat akarunk mi magunknak? Miért éri meg nekünk, ha a portékánkból kevesebb fogy? Anélkül, hogy az energiaszektor teljes vertikumát részletesen bemutatnám, fontosnak tartom, hogy arra mindenkit emlékeztessek, hogy a termelés, szállítás, kereskedelem, és a végfelhasználók felé történő értékesítés ma már más-más kézben van. Nem nyilatkozhatok mindenki nevében, mégis azt kell mondjam, hogy igazából senkinek sem sérti az érdekét, ha az emberek belátóan sáfárkodnak az energiával. A fogorvosok is kiállnak a rendszeres fogmosás és a megfelelő szájhigiénia mellett. Nekünk sem csak az hoz hasznot, ha égnek a lámpák. A termékünk ugyan maga az energia, de nincs direkt összefüggés annak volumene és a mi boldogulásunk között.
Ha kimegyünk a strandra, nem az üzemeltető érdeme, hogy süt a nap és meleg a víz. Mégsem hőbörgünk a neki fizetett strandbelépő miatt, hiszen az sok más szolgáltatást foglal magába: rendezett körülményeket, mosdókat, orvosi felügyeletet.
Egy korábbi blogbejegyzésben már utaltam a MAVIR igénybecslésére, ami hosszú éveken át túlbecsülte a későbbi várható növekedést a fogyasztás és a kapacitások tekintetében. Még a gazdasági növekedés sem jár automatikusan hasonló léptékű fogyasztásnövekedéssel. Még stagnáló, vagy akár visszaeső fogyasztási adatok mellett is óriási lehetőségeket nyújt az energiaipar: a hatékonyságjavítás, a modernizálás hasznot hoz, miközben kevésbé pörög az óra.
Ugyanakkor nem vitás, hogy ha minden izzót energiatakarékosra cserélünk az otthonokban, az irodákban, az üzemekben és a közvilágításban is, akkor is még számos területen várható új fogyasztók belépése a közeljövőben. A fosszilis üzemű eszközök villamos üzeműre cserélése, elsősorban a közlekedésben, másodsorban a háztartásokban, nagy átalakulást jelent. A városaink szmogtól való megkímélése miatti örömünk azonban csak akkor lehet teljes, ha az ehhez szükséges villamos áram előállítása elsősorban nem fosszilis erőművekben történik.
Utópia ugyan, de modell szinten érdemes végiggondolni: képzeljük el, hogy minden áramot megújulókból állítanak elő, olyan mennyiségben, hogy már-már fölösleges. Nulla lenne-e akkor a villanyszámla? Nyilvánvalóan nem. Az ellátó rendszer kiépítése, működtetése, a megbízhatóságának fenntartása mind-mind költség, ami jogosan várható el az ügyféltől, még akkor is ha a nap bőségesen süt, a szél erősen fúj és a folyók gyors sodrással hajtják a turbinákat.
Változóban van ez az iparág, és a technológiai fejlődéssel az is együtt jár, hogy miben van az üzlet, mi hozza a hasznot, és miként szolgálja ez az emberek kényelmét hosszú távon is.