Energia 4.0

A jövő energiája

A függetlenségi függőség

2018. július 17. 11:03 - energia4.0

girl-924903_1280.jpg

Rendre visszatérő téma, hogy hazánk miként lehetne energiaellátását tekintve független. A téma más dimenziókban is fel szokott merülni: van, aki kontinensnyi léptékekben akar függetlenséget, van, aki pedig a nyaralóját akarja önellátásra berendezni, és leválni a szolgáltatótól. Nézzük, a vonzó elképzelésnek milyen buktatói lehetnek!

Akár egy ország, akár egy tanya energiafüggetlenségéről beszélünk, ugyanúgy három tényező befolyásolja a kivitelezhetőségét: műszaki, gazdasági és földrajzi szempontok.

Azt gondolhatnánk, hogy a műszaki a legegyszerűbb: megvannak-e a technológiai feltételei annak, hogy függetlenek legyünk? Leegyszerűsítve: vannak-e olyan eszközeink, amik olyan anyagból állítanak elő energiát, amiket nem másoktól kell beszerezni – vagy legalábbis nem olyanoktól, akiktől tartunk… Az üzemanyagon túl azonban az is kérdés, hogy az eszközök későbbi karbantartását és esetleges pótlását tudjuk-e magunk végezni, vagy nem szorulunk-e másokra? Ez bizony már lehet nehéz dió. Ha hirtelen mindent napelemekkel váltunk fel, azért, mert a nap mindenki számára elérhető, attól még függünk a napelemgyártóktól, és a napelemek fő alapanyagát adó ásványok kitermelése felett rendelkezőktől.

A gazdasági szempontok sem merülnek ki csupán abban a dilemmában, hogy kinek fizetünk. Ha a függetlennek és önellátónak gondolt alternatíva sokkal drágább, mint az import, akkor vajon meddig érdemes mégis a „hazait” választani. 20%-os felárig? Vagy ér az 50%-ot is? És mi számít hazainak? Magyar bejegyzésű, de külföldi tulajdonossal rendelkező beszállító vállalatokat miként ítéljünk meg? És az ő beszállítóikat is felül kell vizsgálni? Komplett származtatási ellenőrzést kell végezni az egész iparágban, mielőtt rálépünk arra a fejlődési útvonalra?

A földrajzi szempontok mindig a nagyoknak kedveznek. Sajnos nem lehet mindenki olyan szerencsés, mint a norvégok a tengeri kőolajjal, vagy az USA a palagáz forradalommal. Minél nagyobb területről választhatsz, annál nagyobb az esélye, hogy találsz kedvező természeti erőforrást. Tovább bonyolítja a helyzetet az országok, vagy országcsoportok közötti együttműködések, népek közötti ősi vagy csupán átmeneti ellentétek. A geopolitika a még oly racionális műszaki megoldásokat is felül tudja írni sajnos. Sajnos a kereskedelmi büntetővámokkal való fenyegetőzések tökéletesen megmutatták, hogy akár a lose-lose szituációt is képesek egyesek bevállalni, akár csupán önérzeti okokból.

Belátható tehát, hogy csupán kevesek kiváltsága, hogy valóban energiafüggetlenséget érjenek el. Ugyanakkor döntési helyzetekben érdemes figyelembe venni a függőségi kockázatokat, és igyekezni csökkenteni azt.

Van még egy szempont, amiről hajlamosak vagyunk elfeledkezni. Mégpedig a kölcsönösség és az együttműködés. Amennyiben saját függőségünket mások függőségeivel egészítjük ki, létrejöhet egy speciális, mindenkinek kielégítő állapot. Ha mások ugyanannyira függenek tőlünk, amennyire mi tőlük, akkor az egymásrautaltság nagyobb biztonságot ad, mintha mindenki igyekezne teljes bezárkózásban csak magáról gondoskodni. Az Európai Unió lassan és fokozatosan egy egységes árampiac irányába halad. Mivel ez sok buktatót rejt magában, hiszen egyes tagországok energiaiparát jól, másokét rosszabbul érintheti, ezért nem csoda, hogy elhúzódik a folyamat. A határkeresztező kapacitások folyamatos kiépítése révén azok az országok, amelyek a szeszélyes kibocsátású megújulókkal termelnek, jó partnerre találhatnak a zsinóráramot adó országokban, és vica versa. A piacok összekapcsolása nem csak fizikailag, hanem elszámolási rendszereik összehangolásával is végbemehet, hogy az egyelőre nem teljesen kielégítő kapacitásokat jól osszák be egymás között. Mindenesetre ezzel feltétlenül biztonságosabb és védettebb országcsoportként tudnak viselkedni, mintha mindenki önállóan kívánná elérni a függetlenséget.

9 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://ajovoenergiaja.blog.hu/api/trackback/id/tr4814118007

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

igazi hős 2018.07.17. 12:19:44

A posztot olvasva (pl. "Az Európai Unió lassan és fokozatosan egy egységes árampiac irányába halad.") olybá tűnik, mitha a közös EU áram- és gázpiac egy távoli jövőbe burkolózó, homályos valami lenne, nem pedig évek óta működne. A magyar áramár egész szépen igazodik az EU-s piachoz - kivéve, amikor nem bírja a szlovák határmetszék, mert olyankor magasabb. Gázt is bőven veszünk a szabadpiacon, bár abban sokkal nagyobb a hosszú lejáratú szerződések aránya.
Naiv vagyok, azt hittem valami konkrétumot is olvashatok...

röf 2018.07.17. 14:00:58

Cuzammenfaszung-ként tehát, szükségünk van legalább 2-3000 MW-nyi atomenergiára épülő beépített teljesítményre (alaperőmű), ez átlagban fedezi az ország villamosenergia igényének felét.
A többin osztozik menetrendtartóként a környezetszennyező fosszilis alapú termelés, a környezetfüggő megújuló, illetve a piaciár-függő import. És tartunk még lezsírozva egy-két gázturbinás szörnyűséget vészhelyzet esetére...
Ugye - ugye, milyen kár, hogy az amerikai Béla bácsi vezényletével összerúgtuk a port anno a bregyókkal, és nem építettük meg a Bős-Nagymarosi vízierőmű-rendszert.
Jól kitoltunk velük, de leginkább magunkkal.
Milyen érdekes, pont azok a sötétzöldek torpedózták meg a vízierőművet, akik most igyekeznek megtorpedózni Paks2-t.

eßemfaßom meg áll · http://tahobloggerek.blog.hu 2018.07.17. 16:58:06

@röf: Bősnagymaros ha megépül nálunk akkor is kevesebb villanyt tudott volna csinálni mint 1db régi paksi blokk, kb annyit mint a meglevő magyar szélerőművek csúcsteljesítménye. Nyilván nem rossz az ha van az országnak párszáz +megawattja de nem ez váltja meg a világot.

laci_52 2018.07.17. 17:43:24

Vegyük már észre, bármit teszünk, energiaellátásunk az importtól függ még akkor is, ha Paks-2-t megépítjük. Ugyanis energiahordozókban szegény ország vagyunk, a nap is keveset süt, a szél sem mindig fúj.

Egyvalami azonban problematikus: áramellátásunk több, mint 30%-a import, ezt az arányt valamilyen módon csökkenteni kellene, mert túl erős kiszolgáltatottságot jelent.

Mekk Elek ezermester 2018.07.17. 17:43:34

Az energia megtermelése már régóta nem lenne probléma, ha meg lenne oldva az energia tárolása. Valószínűleg nagyjából a pici Magyarország területének megfelelő mennyiségű napelemmel meg lehetne termeli az egész emberiség teljes energiaszükségletét, csakhogy a megtermelt energiát nem vagyunk képes tartósan eltárolni, vagy elszállítani oda, ahol túl keveset süt a nap. A "széndioxid + napsütés = alkohol" képlet már régóta működik, csakhogy rettentő drágán, pedig milyen szép lenne, ha alkohol szállító csővezetékek és tankhajók hordanák a napenergiát pl a tengereken úszó napelemfarmokról a kimerült földgázlelőhelyekből kialakított földalatti tárolókba.

röf 2018.07.17. 18:38:11

@eßemfaßom meg áll:
Persze. Ez politikai buta döntés volt részünkről.
Nagymaros 170 MW lett volna, a Bősi erőmű 720 MW, csúcsra járatva.
De ez ugye Nagymaros hiányában nem lehetséges.
De ki kellett fizetnünk a Donaukraftwerket, aki megtervezte Nagymarost, viszont nem tudtunk a meg nem termelt vill.energiával fizetni.
De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy a "környezetvédők" megtorpedózták a zöld vízierőművet, és szeretnék megtorpedózni az azt kiváltó "nem zöld" atomerőművet.

Csokis · http://csokis.blog.hu 2018.07.17. 22:10:24

Az egymásra utaltság nem csak tiszta energia-energia cserével létezhet. Az oké, hogy "tiszta" energiánk nincs, mert a nagy esésű folyók a hegyekkel együtt a határon kívül vannak, viszont itt, a medence alján összegyűlik a tiszta, szűrt víz, ami meg máshol hiánycikk. Szóval van itt erőforrás, megoldható a csere-bere.

sakkosfx 2018.07.18. 13:01:23

Szándékosan vezették félre a népet Bős-Nagymaros ügyben! Csak a szerződés kötés után kezdtek godolkodni a politikusok, Hogy ebből nem fognak tudni lenyúlni semmit és ez nem történhet meg!